e-ző nyelvjárásokat hozhatjuk fel ellene, ahol az idézett szavak e-s ejtésűek
(vö.
DEME: NyAF.
162—3).
Amíg tehát az első érv a
köznyelvből,
ez a második
a nyelvjárásokból cáfolható. Közös hibájuk, hogy a nyelvjárás rendszerén
kívül eső szempontnak.
Mindezt természetesen DEME is pontosan látja, sőt meg is mondja :
az eddigiek alapján ,,még a nyelvjárás lehetne e-ző és az e az
e-nek
zártabb
realizációja" (i. h.). Tanulságul azonban ebből is levonhatunk valamit:
a köznyelvhez, mint normához való hasonlítás nem lehet kizárólagos, mert
igen hamar cserbenhagy bennünket; csupán más nyelvjárásokhoz meg azért
nem mérhetünk, mert a mértéknek különböznie kell a mérendőtől.
4.
A meggondolandó harmadik érv
az,
„hogy a nyelvjárásban hosszú %
egyáltalán nincsen
. . . :
a hosszú
»
helyén vagy e hangot
találunk,
vagy rövid
%-t,
pl. wyer [%/er], %yy, m, ?W#, ép#
[ef%%],
%r^a, »z ('ujjperec'). A z %
hiányából már következtethetünk arra, hogy a z e hang
a más nyelvjárás ok béli » helyett áll", [én ritkíttattam8Á.]
Meg kell jegyezni, hogy a Szamosháton a köznyelvi hosszú í helyén
messze túlnyomó többségben rövid 2 van, g viszont a Szam8z. tanúsága
sze-
rint igen kévés, főleg a második érvnél felhozott szóban. Az * hiányából
viszont,
szerintem, semmi esetre sem szabad azt a fenti következtetést levon-
nunk,
hogy az
e,
* helyett
áll,
tehát í fonéma. Ügy érzem először
is,
hogy az
érvben megint nem válik el: a köznyelvhez, vagy az 2-ző nyelvjárásokhoz
viszonyít-e.
Másodszor
:
tudvalevő, hogy nyelvjárásunkban nemcsak az »,
hanem a másik két felső nyelvállású hosszú magánhangzó, az z2 és % is alig
fordul elő
(vö.
CsŰBY: MNyTK.
XLVI,
12)
— eltekintve az
Z,
r, ; hatására
megnyúltaktól.
Kérdés
:
hát az á, % hiányából mire következtethetünk,
ezeket mivel helyettesíti a nyelvjárás? Az
d-nek
e-vel
helyettesítése mintha
hasonlítana A&ANY ALBEETnek ahhoz a gondolatához, mely szerint a koloni
nyelvjárás azért nyílt J-ző, hogy a zárt %-zést kiegyensúlyozza. Ezt éppen
DEME cáfolja igen szellemesen (NyAF. 303).
5. Az előzőhöz szorosan kapcsolódik az az érv, hogy ,,e hang — az e
nagy elterjedtsége ellenére is — van a szamosháti nyelvjárásban, mégpedig
olyan szavakban, amelyek é hangja az %-ző nyelvjárásokban is e marad,
illetőleg amelyek a kétféle hosszú é hangot ismerő palóc területeken ének
hangzanak
:
W^, &6x*r
[A;&c6r],
é%, yap^e, /^Z ('Halb'), m^é stb." (í. h.).
Itt tulajdonképpen
arról
van
szó,
hogy a XVI. század előtti é —
e
különbséget
nyelvjárásaink egy része megőrizte
fé
— é vagy e —
*
formában),
másutt
viszont — és a köznyelvben — a két hang ében találkozott. Kérdés
:
az
eredetileg egész fokos zártság! különbségnek szamosháti félfokossá válását
vajon az eredeti különbség megőrzésének vagy egybeesésének fogjuk fel?
Ez bizony megíntcsak jnem visz
előbbre.
DEME a különbség megőrzését vallja
^ —
»
formában, félfokos erőszakot téve az Ő-n, De világos, hogy hasonló
módon egybeesésnek is felfoghatjuk a dolgot, ugyanannyi joggal.
6. Megfontolandó végül ,,az a korántsem lényegtelen
érv,
hogy a nyelv-
járásban általában elég erős zárt tendenciát találunk
:
gyakoriak a zárt
%-zó
frwZZa,
&%%,),
a zárt %-zó (7wJ, a zárt %-ző
((AZZe^,
a zárt %-ző
f(%,
Mr^,
a zárt %-ző ^e
realizációval,
pl.
:
Á;e%yéY
[&e%yer],
grereWa^,
a zárt o-zó (Ao%( ^^
A%M( vö. kny. Aa%(^ alakok". Meg kell ehhez jegyezni, hogy a &e%ydr-félék
nem gyakoriak, sőt, igen ritkák, sokkal .gyakoribb a &e%y#r, grereWa ejtés.
A zárt o-zásnál is gyakoribb a nyílt
o-zás
:
^argraa, WAa, Za^Wa/om stb.
102
Comments to this Manuals