nyelv szerkezetével, hogy talán nem is szabad bennük nyelvjárási sajátságot
látni.
Valószínű,,
hogy csak a beszéd pongyolaságának egyéni szülötte minden
ilyen egyezéshiány.
.
."*
Ez a megállapítás azonban — szerintünk — túlzás és eléggé elítélő
jel-
legű.
A használatmód
ni.
a régiségben
és
a magyar nyelvterületen széleskörűen
elterjedt, mégpedig az ,,egyéni pongyolaság" gyanúja nélkül. Ugyancsak
alaptalan KARDOS ALBEBT idevonatkozó véleménye (Nyr. XXXVII, 178),
aki azt állítja, hogy ezekben a mondatokban azért van egyes számú állít-
mány, mert az & elvesztette többséget jelölő értékét. A példákban
ui.
min-,
denütt
világos,
hogy a beszélő többségre gondol, bár egyes számú állítmányt
használ mellette. Nem fogadhatjuk el EBDÉLYi LAJOS megállapítását sem
(NyK.
XXXVI,
255),
aki meg egyenesen az indoeurópai nyelvek hatására
gondol.
Óvakodnunk kell ugyanis attól az állásponttól, hogy a kissé kénye-
sebb nyelvi tényekben mindjárt idegen hatást lássunk. Az ilyen jelenségek
a különböző nyelvekben, illetve nyelvcsaládokban — véleményünk szerint —
egymástól függetlenül is kifejlődhettek.
Más megoldást kell hát keresnünk. Először alaki szempontból próbáljuk
megközelíteni á jelenséget. RAViLA szerint
:
,,Díe Verallgemeínerung dieses
& vom Subjekt auf das Fradikat konnte nicht so wie díe des & vor sich gehen,
denn es erscheint immer mit Possesivsuffíxen verbunden, und seíne Verallge-
meínerung hátte
vorausgesetzt,
dass es aus diesen Possessivsuffixen als beson-
deres Pluralzeichen hátte abstrahíert werden kőimen"
(1.
m. 69).
Nem elvetendő éppen KzANiczAY SÁNDOBnak az idevágó következte-
tése sem (Nyr.
XLVI,
262),
hogy a fentebbi esetekben, mivel -*-vel képzett
igealakjaink nincsenek, már az alaki egyezés szükségét is jobban kielégíti
az egyes számú állítmány.
Ha aztán értelmileg vizsgáljuk a jelenséget, a következőket állapít-
hatjuk meg
:
A felsorolt példákban birtokos szerkezetekkel van dolgunk.
Olyan birtokos szerkezetekkel, melyekben a birtokszó a mondat tulajdon-
képpeni
alanya.
A beszélő az ilyen mondatokban nem a több birtokot kifejező
birtokszóval fg^ereW, &ö?mye6f^ egyezteti az állítmányt, hanem az egy
birtokost kifejező (%eM, %eA%%^ szóval. A birtokos fogalma uí. élénkebb
tudatában, mint a birtoké Illetve: a többes alany egy birtokoshoz való
tartozása következtében egységesült a
tudatban,
s éppen a többes alanynak ezt
az egységesülését fejezi ki a nyelvhasználat egyes számú állítmányalakkal.^
Helyi történeti példák
:
o&m em%?& /<%ö#e ao& (D. Bachó L.
:
Gy. a
t. h.
id.);
De azep &M;m txm/ (B. Nagy J.
:
H.
nyj. 34);
#zep /ey%r y%M;ay%
?%öyáye#
gzayé%%e&
(uo.);
^áz é% &w2%&;&y2m mó víz #&%# txm öyy Wy%
(uo.);
#zep a oeféaeW
.
7.
(uo.) stb.
Néhány példa a nyelvjárás mai anyagából:
Igei állítmány
:
ámw% megrmoW, Híe;;gg% WWáy A azáw)
(Gypí);
We#c-
ve%
/^Zéreg r^Aöyá^m
txt%
á (Gyh)
;
M( ^y txW Az é% (ör(ee?^Wm
(Gyt);
%őZm&&
@ (áMöcg (öp
&%y/(W
Ze
Zeff
mZvA
(Gyo);
oZ#á%
azátxi^
W% á
(ör#el%me&,
áazf ZáW
/or^%y% (Gys) stb.
Névszói állítmány
:
á az%Ze2 á A*Mg 2;;e%6&7^& (Gy)
;
óz é% /ő&^gr^eW
7Mzgryo» ;ó% /(5W
(Gyt);
caá& áaz (smmöm ZeMZöbb, Aogry A
6%/(ográ(d2
táwxZa
* Véleményével nem áll egyedül: BEEE ÖDÖN szíves közlésében ugyancsak
„pillanatnyi elmezavar"-ra hivatkozik tréfásan.
5 Ezek kifejtését és más vélemények cáfolatát
1.
EJLEMM
:
Nyr. LXXVm, 165 kk.
53
Comments to this Manuals