elnevezést használnak a fogalom jelölésére. A szlovákiai Izsapon az oaforWeA;
neve
:
(J^y, (&y (MNy. L,
505),
Zsitvabesenyőn
:
Á;e?z^e (uo.
217),
Nagy-
ölveden: &o%%/ (uo. 218). Nagyölveden még idegen szóval (rpofymá-nak,
Vágán pedig fr%pá(y«MM-nak nevezik (uo. 505).
A legtöbb helyen azonban ismerik szavunkat ebben a jelentésben is.
A
MTsz.
számos adatot hoz az ország különböző részeiből mind a &(XW&orMe&-re,
mind az oaforWe&re. A 6oc3&orW2& az a
szíj,
amellyel a bocskort összefűzik.
Csík megyében a Me& a bocskor orra tövében levő ráncot jelenti
(Nyr.
XXXII,
406).
Valamikor ezt a ráncot vékony
szíj
helyettesíthette. Az oaforZeZe& jelenté-
sét az
MTsz.
így határozza meg
:
,,kettős szíj v. madzag, a mellyel az ostort
v. a korbácsot a nyélre rákötik". ÜEBMAN OTTÓ rajzon
is
szemlélteti a telkes
ostort (MNy. I,
187).
LAMBBECHT KÁLMÁN a magyar szélmalomról irt tanul-
mányában közli Fülöpszállásról, hogy a <yamZ W&e a lisztesláda fölött pálcára
erősített madzag, amellyel a kisgarat magasságát szabályozzák (Ethn.
XXII,
290).
A We& 'madzag, zsinór' jelentése így alakulhatott a nyelvtörténet során
a rendelkezésünkre álló adatok alapján :
^r a bocskor orra tövén levő ránc
*szelet —> bőrszelet, szíj C^^
^^^ madzag, zsinór
6. Alaki szempontból
is
meg kell vizsgálni szavunkat, hogy a két jelen-
téshez kapcsolódó hangsorok között nincsen-e olyan eltérés, amely lehetet-
lenné tenné a szavak egy tőről való származtatását.
TeZe& 'földterület' első adatai a
XI—XII.
században M%& formában
jelentkeznek. A XIII—XIV. században a W%& mellett már a We&-et is meg-
találjuk. A XIV. század végétől pedig csak a We& fordul elő
(OklSz.).
A két forma kialakulása könnyen magyarázható a törökből átvett
W%'&-ből.
A korábban meginduló labialízálódási folyamat hozta létre az %-s
változatokat, egyes helyeken azonban egy ideig megmaradt az %-s alak,
majd ebből nyíltabbá válássál
lett
a
Me&.
Ez azután diadalmaskodott az egész
nyelvterületen, elterjedését elősegíthette gyakori használata. A We&
'szíj,
madzag' jelentésű szó érthetően már első adataiban is
e-vel
fordul elő.
A szóvégi mássalhangzót illetően már nagyobb az eltérés a két szó
között. A szíj stb. jelentésű szónak van több alakváltozata, bár leggyak-
rabban ez is We& alakú (vö.
MTsz.
;
Ethn. XII, 290
;
MNy I, 187
;
XIX,
98
;
Nyr.
XXXII,
406). A sok alakváltozat természetes, hisz míg az előző
jelentésben már a XI. századtól leírták, s ezzel elősegítették a szó állandó
képének
kialakulását,
addig ebben az esetben ilyen állandósító erő nem működ-
hetett
közre.
Itt sincs azonban olyan eltérés a két szó
között,
amely egy tőről
való származtatásukat kétségessé tehetné.
A
MTsz.
több helyről közöl Wí# 'szíj stb.' alakot. Szóvégén gyakori
a & ^, 0 váltakozás, de ez nemcsak ebben a jelentésben, hanem a másikban
is megvan a régiségben
:
1211
:
ZegdWayw, TWm/
(OklSz.).
A & >
gr
változás
intervokalikus helyzetben ment végbe, és onnan önállósulhatott a nyelv-
járási 0 végű forma.
Néhányszor a <y előtt % is előfordul: We?# 'szíj stb.'
(MTsz.).
Erre
a másik jelentésben nincs adatunk, bár BEKÉ ÖDÖN a Pápa vidékről közöl
&?Wgr ^ We%& adatot jelentés nélkül (NyF.
XVII,
10).
D. BABTHA KATALIN
85
Comments to this Manuals