AEG Electrolux EWW 1291 User Manual Page 73

  • Download
  • Add to my manuals
  • Print
  • Page
    / 209
  • Table of contents
  • BOOKMARKS
  • Rated. / 5. Based on customer reviews
Page view 72
pedig ismét ugyanarra
a
megállapításra szorítkozhatunk, mint előbb
:
fel-
tehetően hosszú magánhangzó lehetett
az
alapszóban
:
fgr.
A
a és Áá%y
szavak
ősi
magánhangzójának kikövetkeztetését
az
nehezíti meg, hogy
a má és M
tövükön kívül
egy mo és Ao
tövük is
van
(??táa^^7Ma^^mog(,' M-%y/^Ao-Z^^Ao-(YÍ^.
Ittr
nemcsak kvantitatív?
hanem kvalitatív különbség is
van az
egyes alakváltozatok között.
Aa
áj át STEiNirz
i-re
vezeti vissza
(i.
m. 59
SEBESTYÉN laÉN (NyK.
XLVI,
291)
és
JÓKAI ZOLTÁN (MNy.
XXV,
362) fgr.
*mo
névmástőből magyarázza
(vö.
fi.
moWmwzí,
gemmomemj.
A
fmáfgj
^
mo(a(j,
valamint
a
Aá(?%//^
Ao((j
névmástövek alakváltozataira vonatkozólag ismét csak
azt a
véleményt
merjük megkockáztatni, hogy azokban
sem
kell feltétlenül magánhangzó-
váltakozás maradványát keresnünk, hanem különféle azonos mássalhangzó-
val kezdődő névmástövek egymást kiegészítő alakpárj
alt,
mint amilyenek
:
ez
^" az
^
<%&%,
fi.
&%m%%
^
ge
^
(m),
manysi
(
^^
W. E
kérdésről részletesen
ír LAKÓ
(I.
OK.
I,
219).
A *má és *M
névmástövünk
fgr.
és
szamojéd meg-
felelői ismét túlnyomórészt veláris magánhangzót mutatnak
(1.
SETALÁ,
í.
mi
33).
így a
fejlődés
a
következő lehetett, pl.
a
má-a-nál: fgr.
*má >
ómagy.
??%á
> ma
%>
??%a
/^ mo
(vö.
7?tá%
;
Serm.
Dom.
I, 314, 399)
;
márna
:
1788 „még
má ma
utómnak [így!] eredek"
;
SÁNDOB
I.,
G
svédí grófné
224
(1.
TECHEBT
:
MNy. XXXV, 53)
;
a M-%y
esetében pedig *&ö
>
ősm.
*M >
*Aá
> Aá
(GoMBOCz: NyK. XXXIX, 236,
271).
A
M-ról
1.
SiMONYi,
M. Köt.
III,
101:
.
WaMra/
1.g Am-M%
(M/»-5á/*j 'mikori, milyen régi
,
vén)'
stb.
(MTSz.).
A
Ao ^^
Aaixz 'mensis'
szó nem
tartozik szorosan véve
a /a
szóval
pár-
huzamos hangtani fejlődést mutató szavakhoz. Megfelelői
a
fgr.
rokonnyelvek
legtöbbjében rövid magánhangzót mutatnak
emiatt
is
veszi STEiNiTZ
az
ó sorhoz tartozónak
(i.
m.
24,
92).
De a
rövid magánhangzók mellett több-
nyíre
ott van egy
/?,
y, %
mássalhangzó: chanti
My, md.
^o^,
A;m;, melyek
az előttük álló rövid magánhangzóval tudvalevőleg kettőshangzót, majd
hosszú magánhangzót alkothattak (BENKŐ
:
NyK. LIV, 48
kk.),
mint
pl.
a finn A%m, m. Aa%-a %>
Aatxz.
Itt tehát valóban %-s diftongus volt az ómagyar-
ban.
De a
M%-nak volt
egy M
változata
is
illabiális területen.
Ezt az
alakot
őrzi
néhány
kódexünk,
pl.:
X;%g
azzo%y
A a a % a
Á:
Á%/Wcz#f %apyaa% (ÉrdyK.
127)
;
ze%f
GőraA
A
a,
^y%A^g(A
A a
(WinklK.) stb. (másképp ezekről
az
alakokról SiMONYi, TMNy 288; PAis
:
MNy.
XXXII,
107).
Az a% > á
változatról
1.
Mzuon:
MNy. X, 250;
BÁBGZi, Magyar Hangtört.
71.
Az eddig tárgyalt összes esetekben
így a
/a szóban is
a
finnugor,
illetve uráli alapalakban veláris hosszú magánhangzót
vagy diftongust
találunk
(a Aó
szóban rövid magánhangzó
+
valamilyen mássalhangzó
f/?,
y,
%
j
kapcsolatát),
amelyből az ősmagyarban
ö
j
lett,
majd az ómagyar-
ban
és
középmagyarban
á
%>
á.
II.
Nézzük
meg a
kérdést
a
nyelvtörténet
és
helyesírástörténet oldaláról,
1.
A
/a szót
sem a
Nyelvtörténeti
Szótárban,
sem az
Oklevél Szótárban,
de egyetlen
egy
szójegyzékben
sem
találtam
meg
/o alakváltozatban,t
egy
az 1273-as ATyr/o alakkal majdnem
égy
időből
és
helyről való 1286-os adat-
3 A rövid
*&%
alak nem ismeretes sem a nyelvemlékekben, sem a nyelvjárásokban.
72
Page view 72
1 2 ... 68 69 70 71 72 73 74 75 76 77 78 ... 208 209

Comments to this Manuals

No comments