irobis <f%co, omnibus dtco. Yigílate!" Magyarul: ,,A miket pedig néktek
mo7%W, mindenkinek woWom.- Vigyázzatok!") Márk 14: 49 így hangzott
1912-ben
:
,,Joka páivá oZeM ollut WTzrnme
. .
.", jelenleg azonban így hang-
zik
:
»,Joka páivá W/m oíe« ollut (e^a% Zwo^mzMg ..." (Latinul: ,,Quotídie
€ram apud
vos",
magyarul: ,,Naponta %dWo&
WeA;").
Kiszámították, hog}^
az új fordításban egy lapra esik átlagosan 7 és fél felesleges személynévmás,
ami az egész műben ezer meg ezer felesleges többletszót
jelent.
A finn népnek
a szükségtelenül terjengős kifejezésmódra való hajlama ilyenformán meg-
kapta a maga emlékművét a legértékesebb és legtöbbet olvasott irodalmi
műben.
Hogy mi az oka a finn és
pl.
a magyar nyelv közt ennek az eltérésnek,
azt egyelőre nem tudjuk megmondani. Talán a nyelvlélektani kutatás számára
kínálkozik itt a maga nemében érdekes feladat megoldásra.
Mindabból,
amit eddig elmondtam, könnyen azt a következtetést
vonhatná le valaki, hogy a gondolatok kifejezése finn nyelven általában is
terjengősebb, a beszédben több időt s az írásban több helyet igénylő, mint
más ún. művelt nyelv használata esetén. Ilyenféle következtetés azonban —
majdnem azt mondanám
:
minden várakozás ellenére — téves volna. A kuta-
tók összehasonlítottak T különféle nyelvű bibliafordítást — a Biblia alkalmas
összehasonlítási tárgy abban a tekintetben, hogy az összes mai nyelvű
szö-
vegek fordítások, s így egyforma előnytelen helyzetben vannak — kiszámítva
ugyanazoknak a könyv különféle helyeiről egyenletesen kiragadott szöveg-
részeknek a terjedelmét, s hosszúságegységnek véve egy-egy betűt és üres
betűközt. Ekkor kiderült, hogy a legkisebb hosszúságegységszám, ti.
2766,
a magyar nyelvre esett, és ezt követték
az észt 2817 az angol 2945
a finn 2890 a francia 2965
a német 4894 a svéd - 2970
hosszúságegységgel.
Különös véletlen, hogy ilyenformán három finnugor nyelv szerezte meg
ebben a rövidség! versenyben az első helyeket. Figyelemre méltó az
is,
hogy
a német nyelv, amelyet általában terjengős nyelvnek tartanak, megelőzte
az angolt, és hogy az aránylag rövid szavakkal bíró svéd e hét nyelv közt
utolsónak maradt. Amivel a magyar megelőzi a finnt, az teljes egészében
abban a helyesírási körülményben
leli
magyarázatát, hogy a magyar nyelvben
a hosszú magánhangzókat mindig egy betűvel jelölik (amely fölött hosszúság-
jelként vessző van), a finnben azonban kettővel; a magyarban ugyanis
úgy írnak, mintha mi
pl.
MMWm-t írnánk, nem pedig &%%Aom?%K%M-t. Ebben
egyébként ortográfíánknak egyetlen olyan gyenge pontja nyilatkozik meg,
amelyet talán még az 1800-as évek elején ellehetett volna
távolítani,
ha akkor
rájöttek volna, hogy a hosszú magánhangzók jelölésében a magyar nyelv
által elfoglalt álláspontra helyezkedjenek: A jyváskylái Volmari Kilpinen
korában — az 1860-as években — ez már elkésett, és az a mód, ahogy ő
űzte az újítást, nem volt valami bölcs előrelátású. Levonhatjuk tehát azt
a
következtetést,
hogy a finn nyelv a maga kifejező eszközeinek rövidségében
képes versenyre kelni legalábbis a három legismertebb kultúrnyelvvel s hozzá
még a
svéddel,
valamint saját
rokonaival,
a rövidszavú észttel és a magyarral.
Ha azonban így áll a dolog — mindannak
ellenére,
amit az imént megfigyel-
tünk a finn nyelv különálló egyes szavainak terjedelmessége és a szerkezeti
sajátságokban gyökerező szószaporító nehézkessége tekintetében, akkor
kell,
93
Comments to this Manuals